Reggel van, kávéfőző robbant. Én csak a nyomokat látom, délután takaríthatom le.

Kíváncsi vagyok, hogy az esős idő miatt rtöbben lesznek e a moziban. Szeretnék filmeket nézni. :) Legyenek kevesen.

Szombaton barátnőm esküvője lesz, hajjajj. Király!

Ha minden jól sikerülne, akkor jövőre én is :)

Kifele innen, mert nem lesz jó vége. hehe. agymenés, na és?

Mindigén, mindig te, mindig fáj, mindig fáraszt,  mindig csak ha rossz, akkor írok.

naés.

fáradt vagyok. nyűgös vagyok.

kell egy ház lenn az óceán partján...

olvasok inkább, aztán irány a mozi, jee... munka, muinka, munka. pénz meg nincs, alig van, de azért menjek ide is meg oda is.

hát, nem.

Oly gyönyörű a halál, ha

Téged az ÉG haza vár.

Útálom Apu verseit olvasni.

Nem akarom, hogy így érezzen, de nem tehetek semmit.

Csak az vígasztal, hogy talán(talán ) segít neki, a leírja, megírja, kiteszi a blogjára.

Azt mondtad, hogy jöjjek pár nap szabadságra,
"Ügyeket intézni, hivatal járásra".
Nekem szabadságból mindig ennyi jutott:
Elintézni amit senki más nem tudott.

Két hete már egyszer tervbe volt az véve,
Hogy eljövök, akkor több, mint másfél hétre.
Szabadság napjaim most sem azért kérted
Kivenni, hogy végre ott legyek melletted.

Neked soha nem volt énreám szükséged,
Soha nem mondtad, hogy jöjjek, mert Te kéred.
Csak azért jöjjek én most is szabadságra,
Mert csinálni kell, mit nem bízhatsz rá másra?

Nem volt nekem semmi bajom az életben,
Csak annyi, hogy senki nem volt még mellettem.
Én sem voltam soha támasza senkinek,
Isten majd felrója ezt is egy bűnömnek.

De megundorodtam én most már így élni!
El kellene nekem messzire bujdosni.
Mehetsz te bárhova, a világba élni,
Új életet nem kapsz. Marad csak a régi.

Másik

Nem sirat majd senki engemet,
Hogyha egyszer végre meghalok.
Magukhoz veszik a lelkemet,
Viszik ördögök, vagy angyalok.

Szívemből majd fák nőnek az égig,
Hamvaimat elmossa a tél,
Emlékem még kitart jövő évig,
Azután róla szél sem mesél.

Amit eddig életemben tettem,
Még fodrot sem vet a tó vizén:
Más fájdalmát meg nem enyhítettem,

Önmagamét éreztem csak én.
Egy idegen, más életre nézek,
Amikor az ablakomhoz lépek.

másik:

Rég volt, mikor boltba randevúzni jártam,
Rég volt, hogy a hegyen kéz-kézben sétáltam.
Rég volt, mikor vállad átkarolva mentem,
Rég volt, hogy a hídon álmodoztunk ketten.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor bennem annyira megbíztál,
Mikor engem egyszer sátorozni hívtál.
Rég volt, mikor velem  egy zuhanyban álltál,
Rég volt, mikor mindig csakis reám vártál.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor nyáron lementünk a Tóra,
S mikor este leltünk egy nyitott ajtóra.
Rég volt, mikor vízbe meztelenül mentem,
Mikor ott, a vízben derekad öleltem.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor reggel tükör előtt álltam,
Mikor habos arcom éppen borotváltam,
Mikor hirtelen a fürdőbe rontottál,
Mikor mellettem a csészébe hánytál.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor minden hajnalban fölkeltem,
Mikor két gyereket a nyakamba vettem.
Rég volt, mikor jártam egy másik városba,
És naponta szálltam fel velük a buszra.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor Veled egy szobában laktunk,
Mikor ketten együtt, egy ágyban aludtunk.
Rég volt, mikor mindig megbíztunk egymásban,
Rég volt, mikor együtt éltünk boldogságban.
Rég volt, elmúlt már.

Lesz-e, mikor ismét eljön majd az Élet,
Lesz-e, mikor újra majd melletted élek,
Lesz-e, mikor újra megbízhatsz majd bennem,
Lesz-e, mikor boldog leszel majd mellettem?
Vajon lesz-e még?

Nem kell érteetek.

Nekem bőven elég.

Akit érdekel a többi:

http://fabijoe.multiply.com/journal

Igen, az élet szép, az élet minden:)

Itt a tavasz, repkednek a madarak, születnek a kiskutyák, köztük az enyém is és édes és aranyos és ddrága és még nincs is pettye, már a kezemben volt és annyira cuki :)

És szeretem a vőlegényem!

Ütötte, vágta ahol érte. S a másiknak a szeme se rebbent. Mintha nem jelentett volna neki semmit az egyik létezése. Az egyik szemeiből ömlött a könny, vérnyomása az egekbe szökött, feje vörös volt és csak bokszolt a másik vállába, pofozta a fejét, rúgott is volna, ha nem az anyósülésen ült volna, s mellette a másik nem vezetett volna. De hiába ordított és bazdmegolt, hiába próbálta a másik tudtára hozni, hogy létezik, a másik csak mosolygott, nem szólt csak vezetett tovább.

azt mondja, figyel rám, szeret, gondol rám, stb.

meg sajnálja, hogy nem jutok eszébe, mert elfelejt, mert más dolga van.

sajnálhatja.

én is sajnálom az egész hetemet. sajnálom, hogy ezek után nem tudok kedves lenni, amikor együtt vagyunk, nem megy. és az a tudat, hogy ő is sajnálja, nem nagyon segít.

utálom, ha ígérgetnek. nekem ne ígérgessen senki semmit!

álmomban unorító ízű bonbonokat ettem, hányingerem lett tőle.

Megkaptam, hogy csak a negatív dolgokat írok a blogomba le mostanában. Tényleg. Mert amikor rosszul vagyok, ezzel enyhítek magamon, és segít megfogalmazni, mi bánt, ha elmonhatom. ÉS ha épp nincs kinek elmondanom, akkor leírom.

Ismételten szarul érzem magam és unatkozom. Egész nap arra várok, h Csabával találkozhassak és mira eljön az ieje, egyáltalán nincs kedvem hozzá. Mert elegem van a várásból, elegem van, hogy estére élutánra már fáradt és nem mondja, de érthető okokból egy napos munka után otthon pihenne...

Ma reggel boldogan ébretem. Kialutam magam, kényelmesen feküdtem, nem nyomasztott semmi se. Tegnap este rokiztunk a Feneketlen tó mellett, knait ettem, szóval szép volt a világ. Aztán ma élelőtt vásárolni voltam hajmosás után, aztán telefonon beszéltem Zizzel, maj neki álltam gyakorolni kutatásmószertant. Vagyis neki álltam volna, e itthon nincs 2003as excel, csak 2007es, és nekünk a suliban zh-ra a 2003as kezelése kell. Meg a tanátrnő mechanikusan tanította a olgokat, fingom sincs nagyon, mit csináltunk, csak ha lassan itthon végigcsinálnám a folyamatot(aatok-kimutatás-tovább-tovább-nem-új munkalap-stb.) jönnék rá, mi is a heyzet. Órán épp csak arra volt idő, hogy leírjam és jól nyomjam a gombokat. Az az óra is kikészített amiatt.